A sziget első benépesítői knidoszi görögök voltak. Az illír-görög időszak után Róma fékezte meg a törvényen kívüli korculai kalózokat. Bizánc, majd a szárazföldi népek bukása után 997-ben Korcula is velencei fennhatóság alá került.

Városfal
(Foto: Britrob, Flickr)
A XII-XV. századig Velence és Genova vetélkedésének célpontja volt. Ezalatt állt I. Nagy Lajos magyar, és Hrvoje Vukcic bosnyák király uralma alatt is. Majd 15 évig raguzai fennhatóság volt. 1417-ben Zsigmond király Gara Miklós magyar nádornak adományozta a szigetet. Tőle később újra raguzai fennhatóság alá került, ami egészen a XIX. század elejéig tartott.
A korculai történelem jelesebb évének számít 1214, amikor Korcula városi statútumot kap, és Európában elsőként eltörlik a rabszolgaságot. Még ennek a századnak a végén, 1298-ban lezajlik a Velence és Genova közötti tengeri csata, aminek eredményeként a genovaiak elfogják Marco Polo világutazót, és Andrea Dandolo velencei admirálist is. Marco Polo-ról a korculaiak állítják, hogy a szigeten is született, nevét a máig fennmaradt helyi de Marco család őrzi.

Marco Polo mellszobra
(foto: blandm, Flickr)
Korcula életében jelentős momentumnak tekinthető 1571, amikor a korculaiak visszaverték az Adrián portyázó algír kalóz, Ulus Ali flottája felett. A várost ostroma alá vonó kalózkapitány ellen a város férfi lakossága nem tudott küzdeni, mivel ők a Lepantónál folyó csatákban vettek részt. Így Nagyboldogasszony napján a korculai nők felvették férjeik otthon hagyott vértjeit és a várfalra felsorakoztak. Emellett az uralkodó széljárás is a város ágyúinak hatótávolságába sodorta a kalóz fregattokat. Ulus Ali flottája így – nagy veszteségei után – felhagyott a város kifosztásának tervével.
Ágyú mered a város előtti öbölre
(Foto: blandm, Flickr)
1797-től előbb Korcula francia, majd 1815-től osztrák fennhatóság alá került a sziget. A világháború után olasz terület volt, majd Jugoszlávia része lett. A dél-szláv válság kitörése után 1990-ben a független horvát állam része lett.