| Korcula | Történelem | Látnivalók | Gasztronómia | Közlekedés | Korcula-sziget | Galéria | Térkép |
Látnivalók
Korcula város a sziget keleti fokánál található. A Peljesac-félszigetre néző települést az Adria megszokott kék vize és néhány zöldellő sziget választja el a szárazföldtől. Körülötte a dimbes-dombos vidéken szőlő és olajfa ültetvényeket találunk, amerre a szem ellát. A város szinte összes építménye korculai kőből épült, ez kelti a márványos hatást. Eltérően Dubrovniktól, Krk-től vagy Rovinjtól az utcák itt nem zegzugosak, enyhe kanyarokkal engedik magukon át a tenger felöl érkező üdítően lágy szellőt. A fényben pompázó, tágas utcák derűs hangulatát fokozza a helyi lakosok barátságos stílusa is.
Korcula város kikötője
(Foto: mdmags, Flickr)
A kikötő két zömök bástya és a várfal alatt terül el. A bal oldali bástya mellett találjuk a XVI. században épült bírósági loggiát, ami mellett a Vízi-kapun át vezető díszlépcső vezet a városba. A lépcső melletti árkádok folytatását képezi a Knezeva Kula bástya, amiben a városi vízgyűjtő ciszterna is található. Az öböl sarkánál található végállomásról indulnak a sziget településeire a helyi autóbusz járatok. A valamikori várárok helyét ma tér foglalja el. Ezzel szemben a Szent Justin és a Szent Rókus templomok körül található a másik városrész. Ezen keresztül vezet az út a városi strandhoz. Tovább folytatva utunkat Lumbarda települése felé a szálláshelyekkel teli városrészhez érünk.
Ha a várárok valamikor helyén álló térről nem Lumbarda irányába indulunk, akkor az óváros felé indulhatunk még. Az egykori felvonókapu helyén most díszes lépcső vezet a XVII. században átépített szárazföldi „belső” kapuhoz. Ennek tornyát később, a XIX. században építették hozzá a monumentális kapuhoz. A kapu oldalán álló Boldogasszony-kápolnát az 1571-ben a korculai asszonyok segítségével visszavert kalóztámadás emlékére állították. Az egykori Tito téren álla reneszánsz stílusú árkádok felett emelkedő rektor-palota, ami a XVI. század óta mai napig a városvezetés székhelye.
Szent Márk Székesegyház
(Foto: marttj & britrob, Flickr)
Innen a keskeny fő utca vezet a Szent Márk-székesegyházhoz, amelynek építése a XIII-XV. század között zajlott, majd egy évszázaddal később még egy hajóval bővült az épület. A hosszú építési folyamatnak köszönhetően a székesegyház rendkívül sok stílusjegyet tartalmaz. A sziget kövéből épült templom tornyának alja román, felső része és kupolája a reneszánszba vezető későgótika jegyeit viseli magán. Főkapujának oldalán tengerészcsomós oszlopok és a konzolokon elhelyezett oroszlánok a sibeniki és a trogíri székesegyházakkal mutat rokonságot. A háromhajós belső tér gótikus stílusú, gazdagon díszített oszlopokkal ívekkel. A mennyezetre tekintve feltűnik, hogy – szemben az európai templomoktól megszokottól – a födém lapos, ami jellemző a korculai templomok nagy részére. A templomban sok műalkotást is találunk; érdemes megtekinteni a kanonokszéket, a főoltár képet és a többi festményt az oldalfalakon. A bejárat melletti dárdák és más fegyverek a dicsőséges győzelmeket reprezentálják.
A székesegyház mellett a reneszánsz és a barokk stílust határoló időszak formáit tükröző, erkélyes homlokzatú épület a püspöki palota. Itt találjuk az Egyházi Múzeumot is. A bejárat után püspöki pecséteket, régi pénzeket, dalmát és velencei ikonokat és metszeteket találunk. A második teremben a XV. században alkotó Blaz Trigoranin (Trogíri Balázs) alkotásai találhatók. Ő indította el Dubrovnikban a méltán híres festőiskolát is. Tovább haladva eljutunk a korculai püspök házikápolnájához, aminek oltárát különböző ereklyék díszítenek. Az olasz reneszánsz festők termében Carpacci férfiképmása, Bellini Madonnája érdemel figyelmet. A Stuárt Mária angol királynőt ábrázoló elefántcsont triptichon és a Krisztus szenvedéseit megörökítő alabástrom szobor az Angliából hazatérő hajósok hozták magukkal, amikor a puritán anglikán egyház mozgalmat indított a „pápista ereklyék” szent helyekről történő eltávolítására.
A barokk teremben találjuk a püspöki címereket a püspöki trónt, valamint egyéb korabeli képeket. Innen vezet sétánk tovább a modern horvát művészek termébe, majd a miseruhák termébe. A gyűjteményt önálló kerámia és edénytárlat zárja.
A Városi Múzeum erkélyes homlokzata
(Foto: blandm, Flickr)
A székesegyházzal szemben található a XVI. században épült Gabrielis-palota, ami ma a Városi Múzeumnak ad helyet. Legértékesebb darabja az itt őrzött lubardai kőlap, amelyben a Kr.e. IV. száadban az ide települő honfoglaló görögök lefektetik életük alapvető szabályait, és megörökítik családjaik nevét. Földszinten az ókori görög és római kőmaradványok találhatók, az első emeleten régi képek, metszetek és moreska táncos ruhák adnak képet a korabeli Korculáról. A második emeleten a felszabadító harc emlékei, a legfelső szinten pedig a korabeli háztartási eszközöket és berendezési tárgyakat találjuk
Korcula nevezetessége még a Marco Polo-ház. A toronyház bejárata dús lombozatú belső udvarból nyílik. Az épületben Marco Polo keleti kereskedelmi útjai során felhalmozódott dokumentumokból rendeztek be tárlatot. A torony tetejére érve gyönyörű panoráma tárul elénk a Korcula várost övező partszakaszról és a szemben elhelyezkedő szigetekről. Marco Polo-ról annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy az itáliai (velencei) kereskedőcsaládba született utazó főleg a közel-keleti és az ázsiai országokat barangolta be. Üzleti útjai során egészen Kínáig eljutott. 19 és 41 éves kora között bejárta ezen vidék legtöbb egzotikus országát, amit írásos műveiben örökített meg. Leghíresebb könyve az „Utazás a Nagy Kánok országában” magyar kiadásban is megjelent. Az 1254-ben Velencében született kereskedő Európába történő hazatérését követően 1298-ban velencei oldalon harcolt a Genovával történő tengeri harcokban. Egy Korcula melletti ütközetben hadifogságba került, ahol francia rabtársainak mondta tollba kalandjainak történetét. Ezek az emlékiratok irányították rá később a nagy felfedezők figyelmét a Földközi-tengeren túli világra, és nagyban segítette a nagy földrajzi felfedezések beindulását.
Velence és Korcula városok egyaránt saját fiúknak vallják Marco Polo-t, Kína első meghódítóját. A Kánok országának felfedezője hatalmas tiszteletnek örvend Korcula szigetén. A számos legenda legenda őrzi nevét és tetteit. Emellett Korculában még ma is élő családnév a de Marco.
Moreska
(Foto: aisipos, Flickr)
Moreska táncjáték: A helyi vitézi táncjáték önmagában is rengeteg látogatót vonz a városba. A városi patrónus, Szt. Tódor ünnepén tartják immár közel 450 éve. A játék a jó és a rossz, a fehér király és a fekete király harcát eleveníti meg. Harcuk tárgya a gyönyörű rabnő, a bula megszabadítása, birtoklása. A játék eredete spanyol; aragóniai fogságból hazatérő korculaiak honosították meg. Elnevezése (moresk=mór) is utal a spanyol-mór viszályokra.
A lüktető ritmusú, egyre gyorsuló, kardcsattogásokkal tűzdelt tánc az utóbbi időkben kinőtte magát a kisvárosi búcsúk közül. A város önálló látványosságává lépett elő és a táncosoknak tisztelet és megbecsülés jár a szigeten. Sok táncos gyermek kora óta folyamatosan készül arra, hogy felnőtt korában részt vegyen a táncban. Az előadás bejárta már szinte egész Európát, olyannyira, hogy a táncosok már idegen országok színpadjain is bemutatták dinamikus és erőtől duzzadó előadásukat.
Korcula város kikötője
(Foto: mdmags, Flickr)
A kikötő két zömök bástya és a várfal alatt terül el. A bal oldali bástya mellett találjuk a XVI. században épült bírósági loggiát, ami mellett a Vízi-kapun át vezető díszlépcső vezet a városba. A lépcső melletti árkádok folytatását képezi a Knezeva Kula bástya, amiben a városi vízgyűjtő ciszterna is található. Az öböl sarkánál található végállomásról indulnak a sziget településeire a helyi autóbusz járatok. A valamikori várárok helyét ma tér foglalja el. Ezzel szemben a Szent Justin és a Szent Rókus templomok körül található a másik városrész. Ezen keresztül vezet az út a városi strandhoz. Tovább folytatva utunkat Lumbarda települése felé a szálláshelyekkel teli városrészhez érünk.
Ha a várárok valamikor helyén álló térről nem Lumbarda irányába indulunk, akkor az óváros felé indulhatunk még. Az egykori felvonókapu helyén most díszes lépcső vezet a XVII. században átépített szárazföldi „belső” kapuhoz. Ennek tornyát később, a XIX. században építették hozzá a monumentális kapuhoz. A kapu oldalán álló Boldogasszony-kápolnát az 1571-ben a korculai asszonyok segítségével visszavert kalóztámadás emlékére állították. Az egykori Tito téren álla reneszánsz stílusú árkádok felett emelkedő rektor-palota, ami a XVI. század óta mai napig a városvezetés székhelye.
Szent Márk Székesegyház
(Foto: marttj & britrob, Flickr)
Innen a keskeny fő utca vezet a Szent Márk-székesegyházhoz, amelynek építése a XIII-XV. század között zajlott, majd egy évszázaddal később még egy hajóval bővült az épület. A hosszú építési folyamatnak köszönhetően a székesegyház rendkívül sok stílusjegyet tartalmaz. A sziget kövéből épült templom tornyának alja román, felső része és kupolája a reneszánszba vezető későgótika jegyeit viseli magán. Főkapujának oldalán tengerészcsomós oszlopok és a konzolokon elhelyezett oroszlánok a sibeniki és a trogíri székesegyházakkal mutat rokonságot. A háromhajós belső tér gótikus stílusú, gazdagon díszített oszlopokkal ívekkel. A mennyezetre tekintve feltűnik, hogy – szemben az európai templomoktól megszokottól – a födém lapos, ami jellemző a korculai templomok nagy részére. A templomban sok műalkotást is találunk; érdemes megtekinteni a kanonokszéket, a főoltár képet és a többi festményt az oldalfalakon. A bejárat melletti dárdák és más fegyverek a dicsőséges győzelmeket reprezentálják.
A székesegyház mellett a reneszánsz és a barokk stílust határoló időszak formáit tükröző, erkélyes homlokzatú épület a püspöki palota. Itt találjuk az Egyházi Múzeumot is. A bejárat után püspöki pecséteket, régi pénzeket, dalmát és velencei ikonokat és metszeteket találunk. A második teremben a XV. században alkotó Blaz Trigoranin (Trogíri Balázs) alkotásai találhatók. Ő indította el Dubrovnikban a méltán híres festőiskolát is. Tovább haladva eljutunk a korculai püspök házikápolnájához, aminek oltárát különböző ereklyék díszítenek. Az olasz reneszánsz festők termében Carpacci férfiképmása, Bellini Madonnája érdemel figyelmet. A Stuárt Mária angol királynőt ábrázoló elefántcsont triptichon és a Krisztus szenvedéseit megörökítő alabástrom szobor az Angliából hazatérő hajósok hozták magukkal, amikor a puritán anglikán egyház mozgalmat indított a „pápista ereklyék” szent helyekről történő eltávolítására.
A barokk teremben találjuk a püspöki címereket a püspöki trónt, valamint egyéb korabeli képeket. Innen vezet sétánk tovább a modern horvát művészek termébe, majd a miseruhák termébe. A gyűjteményt önálló kerámia és edénytárlat zárja.
A Városi Múzeum erkélyes homlokzata
(Foto: blandm, Flickr)
A székesegyházzal szemben található a XVI. században épült Gabrielis-palota, ami ma a Városi Múzeumnak ad helyet. Legértékesebb darabja az itt őrzött lubardai kőlap, amelyben a Kr.e. IV. száadban az ide települő honfoglaló görögök lefektetik életük alapvető szabályait, és megörökítik családjaik nevét. Földszinten az ókori görög és római kőmaradványok találhatók, az első emeleten régi képek, metszetek és moreska táncos ruhák adnak képet a korabeli Korculáról. A második emeleten a felszabadító harc emlékei, a legfelső szinten pedig a korabeli háztartási eszközöket és berendezési tárgyakat találjuk
Marco Polo Ház Korcula városában
(Foto: blandm, Flickr)
(Foto: blandm, Flickr)
Korcula nevezetessége még a Marco Polo-ház. A toronyház bejárata dús lombozatú belső udvarból nyílik. Az épületben Marco Polo keleti kereskedelmi útjai során felhalmozódott dokumentumokból rendeztek be tárlatot. A torony tetejére érve gyönyörű panoráma tárul elénk a Korcula várost övező partszakaszról és a szemben elhelyezkedő szigetekről. Marco Polo-ról annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy az itáliai (velencei) kereskedőcsaládba született utazó főleg a közel-keleti és az ázsiai országokat barangolta be. Üzleti útjai során egészen Kínáig eljutott. 19 és 41 éves kora között bejárta ezen vidék legtöbb egzotikus országát, amit írásos műveiben örökített meg. Leghíresebb könyve az „Utazás a Nagy Kánok országában” magyar kiadásban is megjelent. Az 1254-ben Velencében született kereskedő Európába történő hazatérését követően 1298-ban velencei oldalon harcolt a Genovával történő tengeri harcokban. Egy Korcula melletti ütközetben hadifogságba került, ahol francia rabtársainak mondta tollba kalandjainak történetét. Ezek az emlékiratok irányították rá később a nagy felfedezők figyelmét a Földközi-tengeren túli világra, és nagyban segítette a nagy földrajzi felfedezések beindulását.
Velence és Korcula városok egyaránt saját fiúknak vallják Marco Polo-t, Kína első meghódítóját. A Kánok országának felfedezője hatalmas tiszteletnek örvend Korcula szigetén. A számos legenda legenda őrzi nevét és tetteit. Emellett Korculában még ma is élő családnév a de Marco.
Moreska
(Foto: aisipos, Flickr)
Moreska táncjáték: A helyi vitézi táncjáték önmagában is rengeteg látogatót vonz a városba. A városi patrónus, Szt. Tódor ünnepén tartják immár közel 450 éve. A játék a jó és a rossz, a fehér király és a fekete király harcát eleveníti meg. Harcuk tárgya a gyönyörű rabnő, a bula megszabadítása, birtoklása. A játék eredete spanyol; aragóniai fogságból hazatérő korculaiak honosították meg. Elnevezése (moresk=mór) is utal a spanyol-mór viszályokra.
A lüktető ritmusú, egyre gyorsuló, kardcsattogásokkal tűzdelt tánc az utóbbi időkben kinőtte magát a kisvárosi búcsúk közül. A város önálló látványosságává lépett elő és a táncosoknak tisztelet és megbecsülés jár a szigeten. Sok táncos gyermek kora óta folyamatosan készül arra, hogy felnőtt korában részt vegyen a táncban. Az előadás bejárta már szinte egész Európát, olyannyira, hogy a táncosok már idegen országok színpadjain is bemutatták dinamikus és erőtől duzzadó előadásukat.